Vidám szinesek a szürke télben

Az idei aratású héjas zöldvesszőknek fantasztikusan sokféle a szine, gyönyörűség csak rájuk nézni.  Nem véletlen, hogy amikor zöldvesszővel dolgozom, mindig lágy dallamú, vidám zenét hallgatok.

A nyurga, a kicsi és a dagi,  itt még együtt hárman. 

A nyurga közelről:
 

Ő lett a dagi , szélte-hossza szinte egyforma.
 

A legkisebb élénkzöld vesszővel tündököl.

A nyurga és a kicsi ma elutaztak jövendőbeli gazdájukhoz. Remélem, örülnek majd nekik!

Egy kiállitás képei

A Hagyományok Háza idén is megrendezte a végzős kosárfonó, nemezkészitő OKJ-s hallgatók kiállitását, ahol most ráadásul az idén oktatói fokozatot elérők munkáit is bemutatták.

Mint oktató, igy kerültem én is ide a kosaraimmal, sajnos csak ez a pár kosár maradt meg az oktatói vizsgára készitett remekművekből, a többi már  új gazdára lelt.

Egyik kedvencem a jobboldali fedeles, amelyet hántolt és hántolatlan vesszők spirálisan tekeredő   mintája diszit. (bocsánat a nem túl jó fotóért, telefonnal készült és minden becsillant) Ő biztos, hogy marad nálam!

 

Friss termés

Pár napig ki sem mentem, igaz, hogy hullott a hó, de nem ez volt az ok. Kosarakat fontam a vizsgadolgozatomhoz. 
Elkészült  egy szép  nagyra sikeredett piaci (csak ne nekem kelljen cipelni, amikor tele van !)

Aztán fontam egy fokhagymatartónak szánt fedeleset, de azt hiszem vöröshagymából is bőven belefér 2 kiló.

Hoppá, itt műhelytitkok is látszanak, még akkor fotóztam, amikor száradt az elszegés és nem vágtam le a szegőszálakat.
Pótolom is, itt a fotó a kész hagymásról! :-)

Ugye milyen csinos lett?!

A kedvencem, egy ú.n. boller aljú, szépen ivelt nagy tál.