Nosztalgia nagyanyáink játékairól

Mindig is örültem, hogy lánynak születtem, szerettem babázni (bár amikor bejött az életembe a Lego, a gyerekeimmel együtt önfeledten épitettünk bonyolult szerkezeteket is). Kislánykoromban ruhákat varrtam a babáimnak a nagymamám segitségével, aki közben sokat mesélt arról, milyen szép babaháza volt, csipkés függönnyel meg mindennel, ami egy jól nevelt kislánynak kijárt.

Ez a nosztalgiás hangulat jutott eszembe, amikor egy baráti kérésre elkészitettem egy fehér mózeskosarat, amibe majd babanyuszik fognak beköltözni egy babakiállitás keretében.

Igy nézett ki a peddignádból fonott kis mózeskosár üresen:

 Kb. 18 cm a hosszúsága, magassága 8 cm, a fülek nélkül.

Itt már kipróbáltam, milyen, ha a régi macim is beleül.

Innen nem volt megállás! Előkerestem néhány, a nagymamámtól maradt szép csipketeritőt és megágyaztam macinak. Ugye milyen bájos lett!

Ha eljutok a babakiállitásra, megmutatom, milyen, ha nyuszibaba fekszik benne.