Teo unokám velünk nyaralt és volt kedve belekóstolni a kosárfonásba. Peddignádból készitett egy kis kerek aljú kosarat és még élvezte is!
A kész kosárról sajnos nem készült kép.
Vittem magammal persze a Balatonra főzött vesszőt is, az ember legyen felkészülve mindig, mindenre! El is fontam az egészet, lett egy kerek aljú nagy gyümölcsös tartó, egy ovális, nagyméretű aszalótálca, amit fel is avattunk, szilvát aszaltunk benne, majd szeptemberben mandulát száritottunk, a maradék kis vesszőkből pedig befontam egy befőttesüveget - ez lett az idei virág váza.
De a nyárnak is vége van egyszer és most, hogy ezt irom, ugyancsak itt kering körülöttünk az ősz. Hamar elkészült egy boller aljú, kb 15 cm magas kerek tál, két
berakással, négyesgyűrűvel lezárva.
Amig a szegésen töprentem hazafelé menet,megláttam a diszkáposztát és a tököt, gyorsan beugrottak a szatyromba, melléjük egy hanga és két árvácska. Már csak a meglevő, évek óta magányos kis fenyőt kellett kivenni a cserepéből, összeültetni az új jövevényekkel és kész is volt az őszi összeállitás. A meghagyott oldalkarókat pedig csak felül összekötöttem és a tarkalevelű borostyánágat köréjük csavartam. Azóta is jó ránézni, amikor az ajtó elé érek.
