Újra itt a tél, hamarosan lehet gyűjteni zöldvesszőt!
Ma már havazott nálunk, igaz, el is olvadt rögtön. Jó volt nézni a meleg lakásból, arra gondoltam, hamarosan lehullatják megmaradt leveleiket a fűzfák és akkor lehet fonható vesszőket gyűjteni. Már alig várom!
Ezt a szép szineset tavaly készitettem, jó lenne most is ilyen élénk szinű ágakat találni!
Addig is megmutatom az utóbbi hetek alatt készülteket. Peddignádból hagymatartó, a tető fogantyúja fagolyókból van. Nagyon csinos, kb. 1 kg hagyma fér bele.
Az elmúlt napok meleg időjárására már virágzik a levendula.
Hát sajnos ez a gyönyörség még nem nálunk van, egy kedves ismerősöm kertje, de remélem, a miénk is ilyen dús lesz egyszer!
Ha már szedtem levendulát, akkor készitettem levendula párnákat, idén sziv alakúakat.
Van köztük kakukktojás is! Ugyanis a többség, csipkével, szalaggal, gyönggyel diszitett, mint ez:
de akad olyan is, amit keresztszemes himzés diszit, nefelejcs mintával!
Ezt egy kedves barátnőmnek himeztem, aki szereti és gyűjti az égszinkék nefelejcses mintájú porcelánokat. Kapott mellé egy szintés nefelejcses mintázú, kézzel himzett kis fonott tálcácskát peddignádból, a reggeli kávét ezen viheti ki a teraszra!
( A himzés fölé vágattam üvegesnél egy méretes üveglapot és azt fogja le a fonás copf lezárása, igy nedves ruhával letörülhető.)
Húsvétra készitettem pár kis kosarat gyerekeknek, tojásszedésre. Ezek valóban kicsi kosárkák, az átmérőjük 12-14 cm. Egy részük zöldvesszőből készült, kihasználva a vesszők zöldes-barnás árnyalatait, másik részüket peddignádból fontam, ezek is aprók.
Ezek a peddignádből fontak:
Igen, jól látni, a kis kosárkákhoz készültek kis nyuszik is, hiszen a húsvéti kosarat majd a nyuszi tölti meg tojással.
A nyulak csapata:
Mindenkinek szép Húsvétot kivánok!
Végre eljutottam egy kedves csoporttársam kiállitására. Főleg foltvarrással készit gyönyörű faliképeket, táskákat, de fantasztikusan kedves állatfigurákat is varr.
A képen látható nyuszihölgyeket, a teljes ruházatukat is ő varrta, a mózeskosár tőlem van, de a bele való csipkés pólyahuzat szintén az ő ügyes kezét dicséri.
És itt a mózeskosár a pólyával!!!! Ugye milyen jól érzi magát benne a nyuszibaba?
Az úgy történt, hogy egy kedves ismerősöm megkért, fonjak neki egész apró kenyeres kosarakat. Legyenek kisebbek mint egy villa, elég, ha 1-2 szelet kenyér vagy egy zsömle belefér. Szeretne úgy teriteni a vendégeinek néha, hogy minden teriték mellé jusson egy kis kenyeres kosárka.
Igy születtek az alábbi, valóban kicsi kerek és ovális, egyszinű barna vagy fehér illetve csikos kosárkák.
Igy néz ki teritékkel:
Ugye érdemes kicsinek lenni néha?
Minden kedves olvasómnak
kivánok csillagszórós örömteli Karácsonyt,
békés ünnepeket családi körben!
Idén minimalizáltam a karácsonyi sütögetést, de linzernek lennie kell!
Mindig is örültem, hogy lánynak születtem, szerettem babázni (bár amikor bejött az életembe a Lego, a gyerekeimmel együtt önfeledten épitettünk bonyolult szerkezeteket is). Kislánykoromban ruhákat varrtam a babáimnak a nagymamám segitségével, aki közben sokat mesélt arról, milyen szép babaháza volt, csipkés függönnyel meg mindennel, ami egy jól nevelt kislánynak kijárt.
Ez a nosztalgiás hangulat jutott eszembe, amikor egy baráti kérésre elkészitettem egy fehér mózeskosarat, amibe majd babanyuszik fognak beköltözni egy babakiállitás keretében.
Igy nézett ki a peddignádból fonott kis mózeskosár üresen:
Kb. 18 cm a hosszúsága, magassága 8 cm, a fülek nélkül.
Itt már kipróbáltam, milyen, ha a régi macim is beleül.
Innen nem volt megállás! Előkerestem néhány, a nagymamámtól maradt szép csipketeritőt és megágyaztam macinak. Ugye milyen bájos lett!
Ha eljutok a babakiállitásra, megmutatom, milyen, ha nyuszibaba fekszik benne.
